2011.01.26. 17:17
Motivációs poszt
abból, hogy átlagosan 2-2,5 órát ülnek sorban a munkanélküli diplomások a rádayban, arra lehet következtetni, hogy sokan vannak.-gyunk. sok embernek meg sok tapasztalata van feltehetően.
az enyémek nem túl jók.
nagyjából 20 önéletrajzot (+motivációs levél) küldözgettem szét olyan cégeknek, amelyeknek még a nevüket sem tudom. mert hogy a mi kultúránkhoz ezek szerint hozzá tartozik, sőt: elvárás az önéletrajz és a motivációs levél formája, tartalma és minden, továbbá az is, hogy fotót, telefonszámot, lakcímet kérnek, de az már nem szabvány, hogy a munkát kereső júzer ne az űrbe lője ki a legszemélyesebb adatait.
megesett, hogy behívtak (volna-erről később) tesztírásra, de még akkor sem közölték, ki a franc fogja a tesztlapokat a kezembe nyomkodni. mindezzel szemben ott áll az a rengeteg ajánlás, amelyek fellelhetők a neten (is): miként viselkedj helyesen az interjúkon, mit mondj, mit ne mondj, milyen hosszú szoknya legyen vagy ne legyen rajtad, stb.
én úgy gondolom, nem a királyi udvarba megyünk állófogadásra, ami persze nem jelenti azt, hogy rá lehet köpni a szőnyegre, de egy munkafelvételi szituációban talán elvárható a a viszontetikett.
amibe talán az is beletartozna, hogy ha már tényleg meztelenre vetkőzünk, legalább nyugtázzák a sztriptízt...
szóval, jöhetnek a tapasztalatok, a jóknak örülünk, a rosszakon elpörgünk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
törökmonika 2011.01.27. 12:07:30
amikor regisztrációra mentem - mint tudjuk, az csak csütörtökönként van -, hasonlóképpen szürke arcú, kissé ideges emberek álltak jó némán sorba. és akit mondjuk egy hónapja még főkönyvelő úrnak szólítottak és elvtelenül előreengedték az ajtóban, most ugyanolyan zavarodott, mint bárki.
merthogy senki nem tudta, mit kell csinálni. az ügyintézők persze fásultak - mondtam is az egyiknek, nézze el, hogy bénázok, én először csinálom, ő meg napjában nyilván több tízszer. nem szólt semmit, rosszallóan nézett fel. kérdeztem, most milyen papírt adjak oda. indignálódva sorolta. én matattam - az idegességtől remegett a kezem, ömlött a szemembe a veríték, persze, hogy nem találtam semmit , ő idegesen dobolt az asztalon. a végre meglelt papírokat úgy dobálta, úgy húzta a száját az olvastukkor, mintha nem az én életem volna ott pár szar sorban és számoszlopban.
aztán elémlökött néhány ívet, hogy írjam alá - elolvasni nem hagyta őket, nem érünk rá, sziszegte. közben szerencsére beesett néhány fontos telefonja, ügyfelek, akiket lerázott, mert hogy nem ér rá, így módom volt mégis végigböngészni. rákérdeztem néhány dologra, de csak a vállát vonogatta. így kell és kész.
végül megkaptam a "kiskönyvemet", néztem bambán rá. készen vagyunk, mondta. és nekem most akkor mit kell csinálnom? kérdeztem én. keressen munkát és jelentkezzen a megadott időben, mert ha nem, visszavonjuk. én azt hittem, ajánlanak valamit - hebegtem. nem arra vagyunk, mondta erre ő.
ja?! már megint rosszul tudtam valamit a három diplomámmal.
neten keresek munkát, lövöldözöm én is szét a szakmai cv-ket, a kissé bohókás fotómat, motivációs levelet már rég nem küldök, minek.
mit gondolnak, mégis mi a lótúró motivál?!
azt meg mégsem írhatom, hogy a legjobban az izgat, hogy BÁRMILYEN munkát találjak.
és közben persze állandóan hallgatnom kell ismerősök beszólásait, hogy én csak ne válogassak, miért nem megyek el virágkötőnek (mert nem értek hozzá), bártáncosnőnek (mert öreg vagyok és ronda), tanítani (pályakezdőnek kissé idős vagyok), takarítani (álljak be a sor végére), árufeltöltőnek (rám néznek és kiröhögnek: ilyen fizikummal?!).
ezek az okosok persze mind tudják, hogy csak az nem talál munkát, aki nem keres vagy büdös neki a meló.
büdös...
tényleg, meg is nézem, hátha a kukásoknál van felvétel - kicsi korom óta szeretnék kukásautót vezetni.