"Egy magazinhoz jelentkeztem felelős szerkesztőnek. Vittem magammal egy példányt belőle, egy másikat a jelenlegi munkámról, s amikor sorra kerültem, végigmutogattam, mekkora szarvashibák vannak az övékében, mi benne a jó, s min lehetne kisebb módosításokat végrehajtani. Ez így durván hangzik, élőben szoftosabb volt... Majd leszakadt a fejük a bólogatástól. Lement a szokásos szcéna:"Tulképp azonnal leszerződtetnénk, de még vannak jelentkezők, akiket meg kell hallgatnunk..." OK. Nem is számítottam arra, hogy munkaszerződéssel jövök ki a kapun...

Két nap múlva kaptam egy levelet, amelyben örömmel értesítenek, hogy bejutottam a második fordulóba. Majd következett a második forduló mibenlétének részletezése egy oldalon keresztül... Nagyjából és egészében a következő lapszám teljes laptervének kidolgozása, továbbá megszerkesztése és megírása.

Megköszöntem a lehetőséget, és azt javasoltam nekik, ha még kellek, lapozzák át a náluk hagyott, eléggé beszédes anyagomat...

Nem vagyok nagyképű. vagy nem szándékom. De hülyének (vö. rabszolgának) ne nézzen még az sem, aki a munkát kínálja."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.