mifelénk, vidéken, nincs külön diplomásoknak és nem diplomásoknak marhavásár. mondjuk, nincs is jelentősége ott már ennek.
amikor regisztrációra mentem - mint tudjuk, az csak csütörtökönként van -, hasonlóképpen szürke arcú, kissé ideges emberek álltak jó némán sorba. és akit mondjuk egy hónapja még főkönyvelő úrnak szólítottak és elvtelenül előreengedték az ajtóban, most ugyanolyan zavarodott, mint bárki.
merthogy senki nem tudta, mit kell csinálni. az ügyintézők persze fásultak - mondtam is az egyiknek, nézze el, hogy bénázok, én először csinálom, ő meg napjában nyilván több tízszer. nem szólt semmit, rosszallóan nézett fel. kérdeztem, most milyen papírt adjak oda. indignálódva sorolta. én matattam - az idegességtől remegett a kezem, ömlött a szemembe a veríték, persze, hogy nem találtam semmit , ő idegesen dobolt az asztalon. a végre meglelt papírokat úgy dobálta, úgy húzta a száját az olvastukkor, mintha nem az én életem volna ott pár szar sorban és számoszlopban.
aztán elémlökött néhány ívet, hogy írjam alá - elolvasni nem hagyta őket, nem érünk rá, sziszegte. közben szerencsére beesett néhány fontos telefonja, ügyfelek, akiket lerázott, mert hogy nem ér rá, így módom volt mégis végigböngészni. rákérdeztem néhány dologra, de csak a vállát vonogatta. így kell és kész.
végül megkaptam a "kiskönyvemet", néztem bambán rá. készen vagyunk, mondta. és nekem most akkor mit kell csinálnom? kérdeztem én. keressen munkát és jelentkezzen a megadott időben, mert ha nem, visszavonjuk. én azt hittem, ajánlanak valamit - hebegtem. nem arra vagyunk, mondta erre ő.
ja?! már megint rosszul tudtam valamit a három diplomámmal.
neten keresek munkát, lövöldözöm én is szét a szakmai cv-ket, a kissé bohókás fotómat, motivációs levelet már rég nem küldök, minek.
mit gondolnak, mégis mi a lótúró motivál?!
azt meg mégsem írhatom, hogy a legjobban az izgat, hogy BÁRMILYEN munkát találjak.
és közben persze állandóan hallgatnom kell ismerősök beszólásait, hogy én csak ne válogassak, miért nem megyek el virágkötőnek (mert nem értek hozzá), bártáncosnőnek (mert öreg vagyok és ronda), tanítani (pályakezdőnek kissé idős vagyok), takarítani (álljak be a sor végére), árufeltöltőnek (rám néznek és kiröhögnek: ilyen fizikummal?!).
ezek az okosok persze mind tudják, hogy csak az nem talál munkát, aki nem keres vagy büdös neki a meló.
büdös...
tényleg, meg is nézem, hátha a kukásoknál van felvétel - kicsi korom óta szeretnék kukásautót vezetni.

@törökmonika: a rádayban szerdán van a felvétel:) de akkor éveket ültem sorba, azt hiszem, egy nagy lépést tettem előre egy egészen vaskos könyv kiolvasásában... nem értettem, hogy az ügyfél fogadása csaknem kimerült az adatok felvételében, amit a 3 órás várakozás alatt simán lehetett volna abszolválni. és akkor gyorsabb lenne az egész... és bakker, voltak, akik csak ültek 3 órán keresztül.... hogy bírták?...

@modrill: szerintem ez is egyfajta hospitalizáció: kábé másfél óra után már mindegy... nagyobb baj, hogy éppen erre játszanak rá! (szerintem)

@törökmonika: sokkal hatékonyabban lehetne működtetni. de ők csak adminisztrálnak, amit bőven végre lehetne hajtani egy netes ügyfélkapun keresztül... ezért nem kellene feltétlenül órákat ott ülni, csak akkor miben definiálnák magukat...

@modrill: kell nekik is a munkahely... :)

ésakkor:torokmonika.blog.hu/2011/01/26/egy_napunk_itthon

Múltkor elfelejtettem írni, hogy én már voltam virágkötő is, sőt, takarítottam is már, úgy értem nem itthon, hanem hivatástudatból. Sőt, ügynököltem hamisított "márkás" pólóval, voltam eladó, titkárnő, kereskedelmi asszisztens, vállalati konyhás, árultam ebayes cuccokat vaterán, voltam büfés, prostituált - ja az utóbbi még éppen nem :))) Meg akasztott ember se, de kb. minden más már igen. Akkor szép az élet, ha zajlik - mondom most, éppen grafikusként, illetve ismételten pályaelhagyó újságíróként.

körmösnek, pedikűrösnek is átképezhetnénk magunkat, arra, asszem, szerveznek tanfolyamot. nyelvre nem.

engem munkanélküliként képeztek át felsőfokú irodavezetőnek. abba mondjuk legalább benne volt az alapfokú angol oktatás is.

utána lettem titkárnő, bezonyám :) a főnököm másfél-két év után se nagyon tudta a vezetéknevem se szerintem. kedves egy ember volt... jól csődbe vitte az apja cégét, miután az készen a segge alá tolta.